Amikor Jazzlyn Little 2011-ben színpadra lépett az The X Factor USA műsorában, inkább tűnt olyannak, aki legszívesebben eltűnne, mintsem hogy emberek milliói előtt fellépjen. A mindössze 16 éves floridai lány rendkívül félénknek, láthatóan idegesnek és bizonytalannak tűnt. Visszahúzódó személyisége és feszült testbeszéde egyáltalán nem sugallta egy jövőbeli szupersztár képét, és még a zsűri sem tudta igazán, mire számítson a csendes cape corali versenyzőtől.
Ám abban a pillanatban, amikor elindult a zene, minden megváltozott. Jazzlyn Mary J. Blige érzelmes klasszikusát, az “I’m Going Down”-t kezdte énekelni, és hirtelen az egész terem hangulata átalakult. Az idegesség még mindig ott volt, de a hangja teljesen átvette az uralmat. Gazdag, soul-os és nyers érzelmekkel teli előadása szinte azonnal lenyűgözte a közönséget és a zsűrit is.
Ami igazán felejthetetlenné tette ezt a meghallgatást, az nem csupán az énektudása volt, hanem a törékeny színpadi jelenléte és a hangjában rejlő hatalmas erő közötti kontraszt. Jazzlyn jóval idősebbnek hangzott a koránál, minden egyes hangot olyan érzelmi mélységgel adott elő, amelyet általában tapasztalt soulénekesekhez társítanak. Ez lett az egyik olyan ritka meghallgatási pillanat, amikor valaki önmagában kételkedve érkezik, és úgy távozik, hogy mindenkit teljesen lenyűgöz.
A zsűrit különösen lenyűgözte természetes tehetsége. Simon Cowell méltatta az előadását, és híresen azt mondta neki, hogy akár „világsztár” is lehet belőle, amint megtanul hinni önmagában és magabiztosabbá válik. Szavai pontosan azt tükrözték, amit sok néző már ekkor gondolt: a félénkség mögött egy igazán rendkívüli énekesnő rejtőzik hatalmas potenciállal.
Jazzlyn Little gyorsan az The X Factor USA első évadának egyik legemlékezetesebb versenyzőjévé vált. Még évekkel később is a meghallgatását a műsor egyik legérzelmesebb és leginspirálóbb pillanataként emlegetik — bizonyítva, hogy néha a szoba legcsendesebb embere rendelkezik a legerősebb hanggal.
