Az egész építkezés egy pillanat alatt megdermedt, amikor megjelent.
A semmiből egy fiatal nő rohant végig a poros texasi földön, fehér, lenge nyári ruhában. Lihegett, a sarka megcsúszott a kavicson, mintha egy katasztrófa elől menekülne. A szerszámok elhallgattak. A gépek leálltak. Minden munkás őt bámulta.
Senki — egyetlen ember sem — volt felkészülve arra, ami ezután történt.
A késő délutáni nap perzselte az austini építkezést, a betonpor sűrűn lebegett a levegőben. Minden megszokottnak tűnt, egészen addig, amíg a nő el nem rohant a döbbent munkások mellett, és tekintete meg nem akadt egy férfin, aki sárga védősisakot és narancssárga láthatósági mellényt viselt.
Jake.
Csendes. Határozott. Megingathatatlan. Olyan férfi, akit semmi sem látszott kizökkenteni.
A nő hirtelen megállt előtte, mellkasa hevesen emelkedett-süllyedt, szemében pánik lángolt.
— Feleségül vennél? — bukott ki belőle.
A kalapács kicsúszott Jake kezéből, és éles csattanással a betonra esett.
Mielőtt egyáltalán felfoghatta volna a kérdést, a nő megragadta a kezét, hangja megremegett.
— Fizetek. Bármit, amit akarsz. Csak vedd el feleségül. Kérlek. Nincs más választásom.
Az egész építkezést halálos csend borította.
Jake pislogott.
— Én… micsoda?
— Nem érdekel, hogy építőmunkás vagy! — kiáltotta a nő. — Kérlek. Ha ezt nem teszem meg, vége mindennek. Könyörgöm.
A keze remegett. A szemében tiszta félelem csillogott.
Jake lehalkította a hangját.
— Mi elől menekülsz?
A nő nehezen nyelt egyet.
— Valami sokkal rosszabb elől, mint gondolnád.
Ekkor az arca elsápadt.
Jake válla fölé nézett.
Valaki figyelte őket.
Jake követte a tekintetét. Az utca túloldalán egy fekete SUV állt, a motor járt, az ablakai olyan sötétek voltak, mintha befestették volna őket. Elég messze ahhoz, hogy figyeljen — és elég közel ahhoz, hogy fenyegető legyen.
— Az? — kérdezte Jake halkan.
A nő hangja suttogássá halkult.
— Nem egy ember. Egy probléma, amit én magam okoztam.
Jake levette a sisakját.
— Kezdd az elején.
A nő mély levegőt vett.
— Emily Clarke a nevem. Az apám a Clarke National Developers tulajdonosa — azoké a luxusszállodáké a keleti parton. Ma kellene férjhez mennem egy férfihoz, akit nem szeretek. Nem szerelemből. Üzletből. Egy összeolvadás, amit esküvőnek álcáztak.
Jake összeráncolta a homlokát.
— Amerikában?
— Nem erőszakkal — mondta keserűen. — Pénzzel. Hatalommal. Irányítással. És a férfi, akit nekem választottak… — a teste megremegett — félelmetes.
Jake figyelmesen nézte.
— Szóval engem választottál?
A nő bólintott.
— Ha előbb máshoz megyek feleségül, az üzlet összeomlik. És ha valakihez megyek hozzá, akit ők „alacsonyabb rendűnek” tartanak? — idegesen felnevetett. — Az megalázza őket. Időt nyerek vele.
— Bárkit választhattál volna — mondta Jake.
— Te voltál az egyetlen, aki biztonságosnak tűnt — suttogta a nő.
Jake félmosollyal válaszolt.
— Ez vitatható.
Mielőtt a nő bármit mondhatott volna, az SUV ajtaja kinyílt.
Egy magas férfi szállt ki fekete öltönyben — hideg tekintettel, sebhellyel az állkapcsán, érzelemmentes arccal. Emily görcsösen Jake karjába kapaszkodott.
— Az apámnak dolgozik.
Jake előrébb lépett, maga mögé húzva a nőt.
— Clarke kisasszony — szólalt meg a férfi. — Az apja azt akarja, hogy azonnal jöjjön velünk.
— Ő marad — felelte Jake nyugodtan.
A férfi gúnyosan felnevetett.
— Ez nem magára tartozik.
— Most már igen.
Emily remegett.
— Jake, kérlek… ők nem játszanak tisztán.
Jake mosolygott, láthatóan nyugodtan.
— Én sem.
Az öltönyös férfi közelebb lépett.
— Ez a Clarke család és a leendő vőlegényük ügye.
Jake egy lépéssel előrébb ment.
— Akarod őt? — mondta hűvösen. — Gyere, vedd el.
A férfi először habozott.
Felismerés villant a szemében.
— Várjon… maga—
— Menjen el — vágta rá Jake.
A férfi nem vitatkozott. Hátralépett, intett a sofőrnek, és az SUV nagy sebességgel elhajtott.
Emily döbbenten nézett Jake-re.
— Miért hátrált meg?
Jake vállat vont.
— Tudja, ki vagyok.
A nő hangja megremegett.
— Ki vagy te?
Jake leporolta a kezét, majd felvette a sisakját.
— Ez az építkezés az enyém — mondta. — És a környező negyven városrész is. Meg még pár száz országszerte.
A nő szája tátva maradt.
— Jake Hartwell a nevem.
Elakadt a lélegzete.
— Az a Hartwell? Az ingatlanmágnás milliárdos?
Jake halványan elmosolyodott.
— Néha jobb a csapattal dolgozni, mint üvegfalak mögött ülni.
Emily könnyek között nevetett.
— Szóval… feleségül veszel?
Jake közelebb lépett, gyengéden megemelte az állát.
— Nem kell a pénzed — mondta halkan. — De ha védelemre van szükséged…
Elmosolyodott.
— Itt vagyok.
Az építkezés tapsviharban tört ki.
És valahol a városban Emily apja végre megértette az igazságot:
Nem egy egyszerű munkást becsült alá.
Hanem egy milliárdost hívott ki maga ellen — olyat, aki soha nem veszít.
